Install Steam
login
|
language
简体中文 (Simplified Chinese)
繁體中文 (Traditional Chinese)
日本語 (Japanese)
한국어 (Korean)
ไทย (Thai)
Български (Bulgarian)
Čeština (Czech)
Dansk (Danish)
Deutsch (German)
Español - España (Spanish - Spain)
Español - Latinoamérica (Spanish - Latin America)
Ελληνικά (Greek)
Français (French)
Italiano (Italian)
Bahasa Indonesia (Indonesian)
Magyar (Hungarian)
Nederlands (Dutch)
Norsk (Norwegian)
Polski (Polish)
Português (Portuguese - Portugal)
Português - Brasil (Portuguese - Brazil)
Română (Romanian)
Русский (Russian)
Suomi (Finnish)
Svenska (Swedish)
Türkçe (Turkish)
Tiếng Việt (Vietnamese)
Українська (Ukrainian)
Report a translation problem
Csak le akartam írni, mennyire lenyűgöző, hogy valaki ennyire következetesen képes nem csinálni semmit. Az ember azt hinné, hogy ennyi idő után már unod a semmittevést, de te mindig tudsz új szintet hozni benne. Irigylésre méltó, hogy ennyire hiszel a sportfogadásban — nem mindenki tud ilyen vak bizalommal elbukni hetente ötször. És az is szép, ahogy soha nem hagyod, hogy a „napfény” vagy „felelősség” elrontsa a pihenésedet.
Mindenkinek kell egy barát, aki emlékezteti arra, hogy mennyire fontos a tétlenség. Te vagy ez. Egy élő, lélegző „majd holnap” emlékeztető. De ne aggódj, nem várunk tőled semmit — pontosan úgy, ahogy te sem vársz magadtól.
Üdv: valaki, aki már csak figyeli ezt a szép, lassú leépülést — távolról, biztonságban.